Sokat hallottál a karrier coachingról, de nem tudod, neked való-e?
Bizonytalan vagy abban, hogyan lépj szakmailag előre ebben a gyorsan változó világban?
Szeretnél a munkáddal értéket teremteni, és örülnél, ha nemcsak fizetést, hanem értelmet is adna?
A karrier coaching segíthet tisztábann látni a következő lépést.
Saját erősségeid, motivációd, és kihívásaid feltérképezése, hogy elérd a kitűzött céljaidat!
Munka és magánélet egyensúly úgy, hogy közben nem áldozod fel az egészséged és a nyugalmad!
Szakmai útkeresés, újrakezdés? Erősségeid, motivációd és lehetőségeid feltérképezése!
Személyes márkád építése, mert számít, milyen kép alakul ki rólad akkor is, ha éppen nem vagy jelen.
Munkahelyi elakadásaid, konfliktusaid kezelése, és értékelésekre való felkészülés!
Egy professzionális ATS önéletrajz akkor működik igazán, ha mögötte a saját hiteles történed áll.
Közel 20 év HR-tapasztalattal, több ezer interjúval és kiválasztási folyamattal a hátam mögött, támogatom a karrierépítőket.
A változás a legtöbbször közel sem a legegyszerűbb.
Gyakran bizonytalansággal, félelemmel, és ismeretlen eredetű belső ellenállással is szembesülünk. Ilyenkor megjelenhet az önbizalomhiánnyal karöltve a megfelelési kényszer is.
A legtöbbször nem a cél hiányzik, hanem maga a térkép a kijelölt úttal, az első lépések megtételéhez.
Sokszor egyszerre szeretnénk biztonságot és azonnali változást.
A bizonytalanság természetes része lehet a karrierút újragondolásának.
Sokszor pontosan érzzük, hogy valamin változtatnunk kellene, de nem látjuk pontosan, merre induljunk tovább.
Céljaidból terv, terveidből lendület! indulhatunk?
...és persze nekik is:
Jelenleg online vagyok elérhető, mivel párhuzamosan vállalati humánerőforrás-projektekben is részt veszek. Az online konzultációk során ugyanazt a figyelmet és személyre szabott támogatást kapod, mintha személyesen találkoznánk.
Coachingra annak érdemes jelentkezni, aki szeretne tudatosabban kapcsolódni a környezetéhez, és jobban haladni az élete szinte bármely területén. Elakadt egy döntési helyzetben, változáson gondolkodik, vagy egyszerűen csak új irányokat keres.
Igen, ezt biztosítom számodra telefonon, vagy akár online!
Természetesen! Kora esti, és amennyiben a helyzeted megköveteli, akár szombat délelőtti időpontokban is elérhető vagyok.
Nem szükséges konkrét céllal érkezned. A közös munka során fokozatosan feltérképezzük, mi motivál, mik az akadályaid, az erősségeid, és merre érdemes tovább lépned.
Igen vezetői, és felsővezetői szinten is dolgozom ügyfelekkel.
A szolgáltatásaim díjai egységesek, függetlenül attól, hogy az ügyfelem milyen szakmai szinten van.
A folyamat elején közösen tisztázzuk a kiindulópontot és a kívánt irányt. Ezután rendszeres, strukturált online üléseken támogatlak abban, hogy lépésről lépésre elérd a céljaidat.
Általában 60–90 perces ülésekkel dolgozom, hogy biztosítani tudjam a kellő mélységet és a fókuszt. A találkozások rendszeressége egyéni szükségleteid szerint alakul.
A folyamat hossza és a változás mélysége teljes mértékben egyénfüggő. Tapasztalataim alapján nem kizárt, hogy akár már néhány alkalom után komoly változások léphetnek be a karrieredben.
20.000 Ft/60perc.
Az ülések után emailben küldöm a díjbekérőt, majd ezt követően átutalással, bankkártyával vagy Revoluton keresztül tudsz fizetni.
Mielőtt belevágunk, felveszem veled a kapcsolatot és segítek átgondolni a kiindulási pontodat. Így már az első perctől kezdve személyre szabottan tudunk majd együtt dolgozni.
Te Készen Állsz?
Amikor ezt a cikkemet ovasod, valószínűleg már te is tapasztalod ezt az őrült tempót, ami idén is jellemzi a magyar munkaerőpiacot.
Nem vagy egyedül azzal az érzéssel! A régi szabályok már nem érvényesek, az újakat pedig mintha naponta írnák át a technológiai áttörések és a gazdasági hullámvasutak.
2026 nem csupán egy évszám a naptárban, hanem egy vízválasztó korszak kezdete, ahol a tudatos tervezés már nem luxus. Sokkal inkább a szakmai túlélés és a mentális jóllét alapfeltétele. Ebben a cikkben nem foglak üres motivációkkal traktálni arról, hogy kövesd az álmaidat. Tudjuk, hogy a valóság ennél sokkal árnyaltabb, néha nyersebb, de ugyanakkor tele van kiaknázatlan lehetőségekkel is.
Sokan fordulnak hozzám azzal a kérdéssel, hogy merre tovább, amikor a mesterséges intelligencia már a kreatív szektorokat is ostromolja?
A hagyományos alkalmazotti létbiztonság illúziója szertefoszlani látszik. Én mint senior HR szakember, karrier tanácsadó és coach azt látom, hogy a legnagyobb hiba, amit ma elkövethetsz, ha statikusan gondolkodsz ebben az egyre dinamikusabban változó világban.
A célom az, hogy megvizsgáljuk a mélyebb összefüggéseket. Lebontsuk a félelmeidet, és egy olyan stratégiát építsünk fel, ami nemcsak a következő fizetésemelésig tart, hanem évtizedekre ad stabilitást. Ez a cikkem neked szól, ha készen állsz szembenézni a tényekkel, és hajlandó vagy energiát fektetni a jövőbeli éned megalapozásába.
Első ránézésre triviálisnak tűnhet a kérdés, de ezek a fogalmi keretek drasztikusan átalakultak. Régen a munka volt az, amit elvégeztél pénzért, a karrier pedig ezeknek a munkáknak lehetett akár az egymásutánja egy felfelé ívelő létrán.
Ma már ez a definíció nem állja meg a helyét. Olyan korszak előtt állunk, amikor a gépek meghaladják az emberi gondolkodást, és a hibrid munkavégzés állandósulásával a munka egyre inkább feladatalapúvá válik, míg a karrier egy identitásformáló, folyamatos megújulássá alakult át.
A munka az, ami kifizeti a számláidat a hónap végén. A karrier pedig az az értékteremtő folyamat, amely során te magad válsz a szolgáltatássá, a márkává és az eszközzé egyben. A különbség megértése azért kritikus, mert ha csak munkát keresel, könnyen helyettesíthetővé válsz. Akár egy algoritmus, vagy egy olcsóbb munkaerő által, de ha valódi karriert építesz, akkor egyedi, nehezen másolható értékkombinációt hozol létre.
Amikor a munka fogalmát vizsgáljuk, látnunk kell, hogy a gazdaság a projektalapú megbízások irányába tolódott el még a nagyvállalati szférán belül is. A munka egyfajta tranzakció, ahol időt és szakértelmet adsz pénzért cserébe.
Ez a viszonyrendszer egyre sterilebb, egyre inkább mentes az érzelmi kötődéstől. A munkáltatók, vagy inkább megbízók, specifikus problémákra keresnek azonnali megoldást. Ha ezt a szintet nézzük, a verseny óriási, hiszen a globalizáció és a távmunka miatt a világ bármely pontjáról érkezhet valaki, aki ugyanazt a feladatot elvégzi.
Ezzel szemben a karrierépítés a stratégiai réteg. Az építékezésed során nem csak a bevételt nézed, hanem azt is, hogy az adott projekt milyen új készségeket tanít, és hogyan illeszkedik hozzád. A munka rövid távú fókusz, a karrier inkább egy hosszú távú vízió. Aki napjainkban csak munkában gondolkodik, az sodródik az árral.
Eljutottunk oda, hogy a munka mechanikus, ismétlődő, sőt, bizonyos kognitív elemei is kiszervezhetők gépeknek. A különbség ott éleződik ki, hogy a munka gyakran a hogyan kérdésre ad választ, hogyan írjak meg egy kódot.
A gépek kiválóak a válaszokban, de még mindig gyengék a kérdésfeltevésben és a kontextus értelmezésében.
Egy sikeres karrierépítés fókusza eltolódott a technikai végrehajtástól a komplex problémamegoldás, az empátia, a stratégiai gondolkodás és az etikai döntéshozatal felé. A munkád lehet, hogy egy szoftver felügyelete lesz.
Ha mélyebbre ásunk, a munka és karrier közötti szakadék a kompetenciák kezelésében válik a leglátványosabbá.
A konkrét munka elvégzéséhez általában egy már stabilan kompetenciák szükségesek. Megtanulod a szoftvert, a jogszabályt, a gépsor kezelését, és dolgozol. A karrier azonban egy dinamikus épülő tudás alapú portfólió folyamatos menedzselését jelenti.
Ez a portfólió szemlélet azt követeli meg tőled, hogy ne csak a jelenlegi pozíciódra koncentrálj, hanem folyamatosan monitorozd a szektorodat, különösen azt, hogy milyen készségek értékelődnek fel. A munka alapú gondolkodás azt mondja: Jó vagyok ebben, ezt akarom csinálni nyugdíjas koromig.
A karrier alapú gondolkodás azt mondja, jelenleg ez az eszközrendszerem a legértékesebb, de már tanulom a következőt, mert tudom, hogy a munkáltatói igények változni fognak.
Maga a proaktivitás lehet a karrierépítők egyik alappillére.
A biztonságot többé nem a munkaszerződésed adja!
Sokkal inkább a piacképességed és az a tudat, hogy bármilyen piaci átrendeződés esetén van hova nyúlnod a mentális és szakmai eszköztáradban.
Mit is jelent valójában a karrier szó manapság?
A latin carrus (szekér) szóból ered, ami eredetileg futást, pályát jelent. A karriert sokáig egy egyenes, kikövezett útként képzeltük el, ahol a csúcs valamiféle általunk elképzelt cél elérése volt. A XXI. század második negyedébe lépve azonban ez a metafora teljesen elavulttá vált.
Ez ma már legkevésbé sem egy egyenes út, hanem sokkal inkább egy labirintus. Az oldalirányú mozgások, visszalépések és ugrások éppúgy részei a haladásnak, mint a felfelé törekvés. A fogalma kiszélesedett: már nemcsak a szakmai előmenetelt foglalja magában, hanem az életstílust, az önmegvalósítást, a társadalmi hatást és a magánélet integrációját is.
A modern definíciója sokkal inkább holisztikus, és nem választható el az egyén mentális egészségétől, értékeitől és személyes céljaitól sem. Az emberek többsége már nem akar csupán fogaskerék lenni egy gépezetben, hatást akarnak gyakorolni, és érezni akarják, hogy a munkájuknak van értelme a tágabb ökoszisztémában.
A karrier jelentésének egyik legmélyebb változása az identitással való összefonódás, illetve annak egészséges szétválasztása. A XX. században a mi a foglalkozásod? kérdés egyenlő volt azzal, hogy ki vagy te?
Egyre többen ismerik fel, hogy a szakmai szerep csak egy szelete a teljes személyiségnek. Ugyanakkor paradox módon a személyes márka, azaz a personal brand építése miatt a személyiségünk válik a legfontosabb eszközzé. Ez a kettősség, hogy ne a munkánk határozzon meg minket, de mi határozzuk meg a munkánkat a személyiségünkkel, a modern pszichológia egyik legizgalmasabb területe.
A választott projektek, a cégek, amelyekkel együttműködünk, mind-mind üzenetet hordoznak az értékeinkről. Ha egy környezetvédelmi technológiákkal foglalkozó cégnél dolgozol, az nem csak egy munkahely, hanem állásfoglalás a klímaváltozás ügyében. Ez a szemléletváltás hatalmas szabadságot ad, de egyben terhet is ró ránk, hiszen folyamatos önreflexiót igényel: Valóban ez vagyok én? Ez a munka tükrözi az értékeimet? Amikor a válasz nem, egy modern munkavállaló sokkal gyorsabban vált, mint elődei, mert a hitelesség elvesztése nagyobb fájdalommal jár, mint a bizonytalanság.
Életünk egyik legfőbb központi eleme az adaptabilitás, azaz az alkalmazkodóképességünk. Vagyis pontosabban az alkalmazkodó képességünk intelligens formája (AQ, Adaptability Quotient). Régen a stabilitás volt az érték, ma a rugalmasság lett az egyik legfőbb érték a tanulásra való képességünk mellett.
Ez azt jelenti, hogy képes vagy újra és újra feltalálni magad anélkül, hogy elveszítenéd önmagad.
A technológiai ciklusok lerövidülése miatt egy-egy szaktudás felezési ideje drasztikusan lecsökkent, egyes becslések szerint akár kevesebb mint 5 évre. Ez azt jelenti, hogy egy 40 éves karrierút során legalább 8-szor kellene újratanulnod, vagy akár teljesen megújulnod a szakmádban. Ez ma kvázi egyet jelent az élethosszig tartó tanulással.
Önmagában ez nem csak tanfolyamokat jelent. Azt is jelenti, hogy nyitott maradsz, kíváncsi vagy, és nem ragaszkodsz görcsösen a régi jó dolgokhoz. Az utad menedzselése egyfajta szörfözéshez hasonlít: nem tudod megállítani a hullámokat, a piaci változásokat, de megtanulhatsz egyensúlyozni rajtuk, sőt, élvezni a sebességet.
Aki merev marad, az szinte biztos hogy eltörik, aki kellően rugalmas, az formálódhat és fejlődhet tovább.
Kapcsolatfelvétel
Gyakran kapom meg ezt a kérdést.
A karrier tanácsadó és a karrier coach szerepe gyakran összemosódik, mégis lényegesen eltérő megközelítést, eszköztárat és fókuszt képviselnek.
A különbség megértése nemcsak fogalmi kérdés, hanem abban is segít, hogy tudd, milyen típusú támogatásra van valóban szükséged egy adott élethelyzetben.
Fontos kihangsúlyoznom: A két módszer kiválóan ötvözhető!
Egy másik, a témát átfogóan körbejáró cikkemben elmagyarázom mi a különbség a karrier tanácsadó és a karrier coach között.
Most térjünk is vissza az eredeti témánkhoz:
A siker definíciója talán a legszubjektívebb és leginkább vitatott kérdés a karriertervezésben. Amikor megkérdezed a nagyszüleidet, ők valószínűleg a biztonságot, a tisztes nyugdíjat és a megbecsült pozíciót fogják említeni.
Amikor egy startup vállalkozót kérdezel, ő az exitet említi . Itt fontos szempont, hogy mennyire bővíthető az adott megoldás, és milyen alapvető változást idézhet elő az iparágban.
De mi a helyzet veled?
A siker már nem egy külső mérce által meghatározott állapot, hanem egy belső érzet, a jól-lét, és a szakmai teljesítmény harmóniája.
A társadalmi nyomás persze továbbra is jelen van, a drága autók, egzotikus utazások képei az Instagramon. Egyre többen ébrednek rá, hogy a csillogó felszín alatt gyakran szorongás, üresség és stressz lapul. A sikeresség ma az, ami lehetővé teszi számodra, hogy azt az életet éld, amit szeretnél, anélkül, hogy felőrölnéd magad a folyamatban.
A siker mértékegysége a pénz helyett egyre inkább a testi-lelki egészség, a szabadidő és az önállóság lett:
Ezek a kérdések határozzák meg a valódi győzteseket.
A XXI. századi karriersiker egyik legfontosabb pillére az autonómia. Ez azt jelenti, hogy igenis van beleszólásod abba, hogy mikor, hol, kivel és hogyan dolgozol. A távmunka és a rugalmas munkaidő elterjedése óta sokan nem hajlandóak visszatérni a szigorú 9-től 5-ig tartó irodai léthez, még magasabb fizetésért sem.
A szabadság érzése, hogy elmehetsz a gyerekedért az óvodába, vagy dolgozhatsz egy tengerparti kávézóból, sokkal többet ér, mint egy hangzatos titulus. A coaching során azt látom, hogy az ügyfeleim többsége hajlandó lemondani a fizetése egy részéről cserébe a nagyobb rugalmasságért. A siker tehát a választás szabadsága.
Amikor a munkavállalói léted olyan börtön, aminek aranyból vannak a rácsai, akkor ennek az idei év mércéjével mérve nem vagy sikeres. A valódi siker az, amikor a munkád alkalmazkodik az életedhez, és nem az életedet kell alárendelned a munkának. Ez persze felelősséggel jár, és önfegyelmet is követel. De aki megtanulja ezt kezelni, az egy olyan életminőséget érhet el, ami korábban csak a leggazdagabbak kiváltsága volt.
Egy másik kritikus dimenzió a cél, és az értelem keresése. Különösen a Z és Alfa generációk belépésével vált alapkövetelménnyé, hogy a munkának legyen pozitív társadalmi vagy környezeti hatása. Az egyik kedvenc antropológusom, David Graeber Bullshit Jobs című könyvében ír azokról a felesleges állásokról, amelyek kora napjainkban már leáldozóban van. Az emberek érezni akarják, hogy a tevékenységükkel hozzájárulnak valami jóhoz, legyen az a fenntarthatóság, az oktatás, az egészségügy vagy a közösségépítés.
A siker azt is jelenti, hogy büszkén meséled el a vacsoraasztalnál, mivel töltötted a napodat. Ha a munkád etikátlan, vagy romboló hatású, hiába keresel sokat, a kognitív disszonancia előbb, vagy utóbb megbetegíthet. A siker tehát összeegyeztethető a lelkiismereteddel.
Ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek civil szervezetnél kellene dolgoznia. Talán azt igen, hogy a vállalati szférában is azokat a helyeket keresik a tehetségek, ahol van társadalmi felelősségvállalás, és ahol a profit nem az egyetlen isten. Az értékteremtés tudata adja azt a belső tüzet, ami átsegít a nehezebb időszakokon is.
Végül, de talán a legfontosabb: nincs sikeres élet egészség nélkül. A kiégés szinte népbetegséggé vált, és a munkaadók és munkavállalók is felismerték, hogy a túlhajszoltság kultusza egy zsákutca. Ez azt jelenti, hogy képes vagy hosszú távon magas szinten teljesíteni anélkül, hogy tönkretennéd az idegrendszeredet vagy a testedet. A siker része a megfelelő alvás, a sport, a minőségi táplálkozás és a stresszkezelés.
Ma már nem az a menő, aki 16 órát dolgozik és pizzán él. Inkább aki 6-8 óra alatt hatékonyan elvégzi a feladatait, majd elmegy kikapcsolódni vagy a családjával, barátaival tölti szabadidejét. Szerintem a mentális reziliencia, azaz az ellenállóképesség a legfontosabb kompetenciák egyike lett.
Amikor a karriered felemészt, akkor az nem siker, hanem önkizsákmányolás.
A coachingban kiemelt figyelmet fordítunk a belső, azaz szellemi és lelki feltöltődésre. Ilyenek lehetnek például, hogy hogyan töltsd fel újra önmagad?
Vagy, hogy ne csak túlélj, hanem virágozz a munkádban.
A XXI. századi sikeres karrier meglátásom szerint eléggé holisztikus, ezalatt azt értem, hogy elengedhetetlenül fontos a testünk és a szellemünk egyensúlya a szakmai előmenetelhez.
A tervezés során gyakran találkozom ismétlődő mintázatokkal. Íme néhány tipikus szituáció, amibe te is belefuthatsz, és tippek arra, hogyan kezeld őket jobban.
A csapdában érzem magam szindróma
Félelem a technológiai lemaradástól, pl. az AI szorongás
A nem vesznek fel, mert túlképzett/túl idős vagyok helyzet
Elmaradt előléptetés
Imposztor szindróma új pozícióban
Készen Állsz?
Sokszor nem a szándékkal van a baj, hanem a megfogalmazással. Íme néhány mondatpanel, amit közel 20 éves HR tapasztalatom alapján ajánlok a nehéz helyzetekre:
A karriertervezés tehát ebben az évben sem egy egyszeri esemény, hanem egy folyamatos párbeszéd önmagaddal és a külvilággal.
A legfontosabb üzenet, amit magaddal vihetsz, hogy nem vagy áldozata a körülményeknek. Bár a munkaerőpiac őrült ütemben változik, a technológia fejlődik, a döntés joga a tiéd.
A coaching szemlélet abban segíthet, hogy a félelmek helyett a lehetőségekre fókuszálj.
Ne feledd, minden sikeres karrierút egy előre megtervezett, bátorságot igénylő első lépéssel kezdődik, majd ezt követően kitartó, apró lépésekkel, és folyamatos cselekvéssel folytatódik.
Ahogy elmélyedünk a saját életpályánk tervezésének a techanikájában, elengedhetetlen, hogy tisztázzuk, a siker nem egy statikus állapot. Sokkal inkább egy dinamikusan változó definíció, amely szorosan együtt mozog az életciklusainkkal.
Ami huszonévesen a világ megváltását és a végtelen lehetőségek habzsolását jelentette, az negyvenéves korra könnyen átalakulhat a stabilitás és a függetlenség iránti vággyá. Ötven felett aztán a tudásátadás és a mentori szerep veszi át a főszerepet.
Az idei munkaerőpiaci realitások mellett óriási hiba lenne ugyanazzal a mércével mérni egy pályakezdő digitális nomádot és egy évtizedes tapasztalattal rendelkező szakértőt.
Ebben a fejezetben a teljesség igénye nélkül választom szét az egyes életszakaszok sajátosságait. Nem a sztereotípiákra, sokkal inkább a valós, hús-vér emberi igényekre és a gazdasági környezet elvárásaira alapozva.
Ezáltal felismerheted, hol tartasz éppen a saját karrierutadon, és validáljuk azokat az érzéseket, bizonytalanságokat vagy éppen újfajta ambíciókat, amelyek az adott életkorodban természetes módon felmerüllhetnek. Nem lehet ugyanazt a stratégiát alkalmazni minden évtizedben, mert a prioritásaink, az energiaszintünk és az értékrendünk folyamatosan evolúción megy keresztül.
Fontos leszögezni, hogy hamarosan végleg búcsút inthetünk annak a régi iskolás felfogásnak, miszerint az élet három, jól elkülöníthető szakaszból áll: tanulás, munka, nyugdíj. Ehelyett egy többlépcsős, ciklikus modellben élünk, ahol a tanulás, a munka és a pihenés/újatervezés szakaszai váltakoznak és egymásba fonódnak.
Ez a változás felszabadító, ugyanakkor ijesztő is lehet, hiszen nincsenek többé előre megírt forgatókönyvek. Minden életkorban újra kell definiálnunk, mit jelent számunkra a jó munka, és ehhez elengedhetetlen az önismeret mélyítése. A következőkben évtizedekre bontva vizsgáljuk meg, hogyan változik a siker képlete, és milyen specifikus csapdákra, illetve lehetőségekre kell felkészülnöd.
A húszas éveid a felfedezés, a kísérletezés és, valljuk be őszintén, a sokszor bénító bizonytalanság időszaka. Ebben az életszakaszban a sikeres út nem feltétlenül a magas fizetésben vagy a hangzatos pozíciónevekben mérhető, bár a közösségi média torz tükre gyakran ezt sugallja. A valódi siker 20 és 30 év között az, ha mersz próbálkozni, hibázni, és közben felépíteni egy olyan széleskörű kompetencia-térképet, amire a későbbiekben építkezni tudsz.
Az alapozás időszaka, amikor a legfontosabb valuta nem a pénz, hanem a tapasztalatod és a kapcsolatrendszered. Sokan esnek abba a hibába, hogy már huszonévesen a végleges helyüket keresik, és szoronganak, ha két év után még nem vezetők. A legfrissebb rendek is azt mutatják, hogy a legértékesebb munkavállalók azok, akik ebben az életkorban több iparágba is belekóstoltak. A siker itt a tanulási görbe meredekségében rejlik: mennyire gyorsan tudsz új információkat magadévá tenni, és mennyire vagy nyitott a visszajelzésekre.
A quarter-life crisis, vagyis a kapunyitási pánik egy gyakori jelenség.
A lehetőségek végtelen tárháza gyakran döntésképtelenséghez vezet. Nem kell örökre elköteleződnöd, de fontos, hogy képes legyél projektekben gondolkodni, és azokat végig is vinni. A munkaadók nem a lojalitást várják el a hagyományos értelemben, hanem az elkötelezettséget az adott feladat iránt.
A siker az, ha képes vagy megkülönböztetni a zajt a valódi lehetőségtől. Nem hagyod, hogy a FOMO (Fear Of Missing Out), azaz az érzés, hogy lemaradsz valamiről irányítsák a szakmai döntéseidet.
Bár alapvető elvárás, hogy a technológiát készségszinten kezeld, a valódi sikerhez több kell, mint a szoftverek ismerete.
Kutatások szerint az Alfa generáció használja a legtermészetesebben az olyan eszközöket, mint a Chat GPT-t a mindennapi feladatok gyorsítására vagy kreatív ötletelésre. A siker kulcsa, hogy ezt a technológiai előnyt hogyan tudod ötvözni a kritikus gondolkodással és az érzelmi intelligenciával. Nem az a nyerő, aki a leggyorsabban generál le egy szöveget, hanem aki a legjobban tudja a különböző típusú promtokkal instruálni a különböző típusú mesterséges inteligenciákat. Szerintem a szakmai identitásodnak arról kellene szólnia, hogy te vagy az a híd, aki összeköti a digitális hatékonyságot a humán stratégiával.
Paradox módon, miközben minden a digitalizációról szól, a munkáltatók a fiatalokban leginkább az úgynevezett soft skills, a magyarul szintén furán hangzó puha készségeket keresik, azaz: kommunikáció, reziliencia, konfliktuskezelés.
A siker titka, nemcsak a magyarul eléggé szokatlanul hangzó, kemény kézségeid azaz a (hard skills), hanem az, hogy mennyire vagy a saját belső motivációd indittatásából fejleszthető.
Aki ebben a korban megtanulja az alázatot és a kíváncsiságot ötvözni, az mérföldekkel, megelőzi a társait hosszú távon is.
Tedd Meg Ma Az Első Lépést!
Visszatekintve, a harmincas éveinket gyakran a karrierünk csúcsidőszakának élhettük meg. Ebben az évtizedben találkozik a szakmai megszilárdulásod igénye a magánélet legnagyobb kihívásaival, mint például a családalapítás vagy az otthonteremtés.
A siker definíciója itt drasztikusan elmozdul a mindent akarok irányából a mi az, ami igazán fontos? felé. Ez az az időszak, amikor a mennyiségi munkavégzést fel kell váltania a minőségi és stratégiai munkavégzésnek. Már nem elég szorgalmasnak lenni, hatékonynak és láthatónak kell lenni.
A 30-as éveiben járó szakember számára a siker azt jelenti, hogy elkezd szakértővé válni egy választott területen lévő specializáció, miközben megtanulja a határok húzásának művészetét. Itt dől el, hogy ki ragad bele az operatív mókuskerékbe, és ki az, aki képes vezetői vagy senior szakértői szintre lépni. A tét emelkedik, a felelősség nő, és a siker már nemcsak az egyéni teljesítményről szól, hanem arról is, hogyan tudsz másokat menedzselni vagy befolyásolni.
A 30-as évek legnagyobb kihívása az erőforrás-gazdálkodás. A coaching tapasztalataim alapján itt jelenik meg leggyakrabban a kiégés veszélye, mert az emberek egyszerre akarnak szuperhősök lenni a munkában és otthon.
Ebben a korban elkezd előtérbe helyeződni a munka-magánélet egyensúlya. Ez nem azt jelenti, hogy minden nap 50-50% a megoszlás a munka és magánélet között, hanem azt, hogy tudatosan váltogatod a fókuszodat.
Sikeresnek mondható az, aki mer segítséget kérni, aki képes delegálni, nemcsak a munkahelyen, hanem a háztartásban is. Vagy aki felismeri, hogy az életünk nem egy sprint, hanem sokkal inkább egy maraton, ahol néha lassítani kell ahhoz, hogy később gyorsíthass.
Szakmai szempontból a 30-as évek a szintlépésről szólnak. Míg a 20-as években a hogyan kell megcsinálni volt a fő kérdés, most a mit és miért csinálunk kerül előtérbe.
Egy felfelé ívelő karrierút ebben a szakaszban azt jelenti, hogy elkezded látni a nagy képet, azaz a big picture-t. Érted az üzleti összefüggéseket, a piac mozgását, és nemcsak a saját feladatodra koncentrálsz, hanem a cég vagy az ügyfél sikerére.
Itt van az a pont, ahol a személyes márkádnak meg kell szilárdulnia, legyen egyértelmű a piacon, hogy miben vagy te “tuti”.
Már nem a névjegykártyák gyűjtése a cél, hanem a mély, bizalmi kapcsolatok ápolása. A 30-as éveidben a lehetőségeidet egyre inkább az ajánlások és a hírneved fogja mozgatni.
Vajon hány, olyan ember van a ! telefonkönyvedben !, akit felhívhatsz szakmai tanácsért, és ők is fel is veszik majd neked a telefont. A kapcsolati tőke itt kezd kamatozni igazán, és ez sokszor többet ér, mint egy jól megírt önéletrajz.
Kiindulópont:
Dóri 32 éves, egy menőnek számító budapesti SSC-ben dolgozik immáron 7 éve, középvezetői szinten. Két előléptetés, stabil fizu, home office heti 2–3 nap. Kívülről minden rendben, azonban minden reggel fáradtan ébred, és már vasárnap délután elkezd szorongani a hétfőtől.
Tipikus csapda:
Azt hitte, hogy „csak pihennie kell”, ezért kivett szabadságot, de a szabadság alatt is a Teams-értesítéseket nézte.
Elkezdte magát hibáztatni:
Más ennek örülne, velem van a baj, és így tovább…
Közben a teljesítménye romlani kezdett, és az önmarcangolás, és a túlteljesítés spirál szépen lassan beindult.
Fordulópont:
Felkeresett, ezt követően pedig a karrier coachingon világossá vált, hogy nem a munka nehéz, hanem belső értékeinek ütközései okozzák jelenlegi állapotát. A szerepe főleg státuszriportokra, tűzoltásra és ködösítésre épült, miközben ő a rá bízott divizíon belül valójában rendszerszintű fejlesztést és mérhető hatást szeretett volna elérni.
Dóri a karrier coachingom hatására összerakott egy “menekülési tervet 🙂”:
Első lépésként visszavette az irányítást a saját szerepe felett. Listát írt arról, mivel telik ténylegesen egy hete, és kiderült, hogy az ideje közel fele olyan feladatokra megy el, amelyeknek nincs valódi üzleti hatásuk.
A helyzetét felismerve már tudatosan kezelte a kialakult helyzetet:
A tudatos határhúzás hatására stabilabb lelki állapotba került, ami lehetővé tette számára, hogy nyugodt, és tiszta fejjel gondolkodjon a következő szakmai lépéséről.
Fordulj Hozzám Bizalommal,Díjmentes Első Konzultációt Biztosítok Számodra!
Kapcsolatfelvétel
A negyvenedik életév betöltése már rég nem a B oldal kezdetét jelenti, sőt. Ez a szakmai újratervezés és a valódi kiteljesedés évtizede lehet, feltéve, ha hajlandóak vagyunk szembenézni a berögződéseinkkel.
A társadalom hajlamos ezt az időszakot az életközepi válsággal azonosítani, én sokkal inkább életközepi változásként, azaz inkább egy lehetőségként, tehát valamiféle irányváltásként definiálom.
A 40-es években gyakran arról szól, hogy a felhalmozott tudást és tapasztalatot új, értékalapú kontextusba helyezzük. Sok ügyfelem ilyenkor döbben rá, hogy bár felért a létra tetejére, a létra rossz falnak volt támasztva.
A bátorság itt a kulcsfogalom: bátorság a váltáshoz, a vállalkozásindításhoz, vagy éppen egy teljesen új szakma kitanulásához. A biológiai és kognitív kapacitások még csúcson vannak, de már társul hozzájuk egy olyan élettapasztalat és bölcsesség, ami a fiatalabbaknál hiányzik. A siker itt az önazonosság és a szakmai hitelesség maximális összehangolása.
Személyes meggyőződésem alapján a bátor ember átgondolja a helyzetét, mérlegeli a kockázatokat, majd a kockázat-nyereség arány tekintetében tudatos döntést hoz a következő lépésekről. Ezzel szemben a vakmerő egyszerűen „belevág”, komolyabb tervezés vagy a lehetséges negatív következmények átgondolása nélkül. A vakmerő embereket leginkább a pillanat heve és a „majd lesz valahogy” hozzáállás vezérli.
A 40-es éveidben a legnagyobb ellenséged a rutin, és a mi ezt mindig így csináltuk mentalitás. A technológiai fejlődés sebessége miatt aki ebben a korban megáll tanulni, az pillanatok alatt elavul.
Nem szégyen, sőt, elengedhetetlen, hogy leülj a húszévesek mellé tanulni az új digitális eszközökről, miközben te tanítod őket a stratégiára és az emberismeretre. Szerintem egyébként ez a kölcsönös mentorálás a modern szervezetek, és a sikeres egyéni utak egyik alapköve.
Nem mindenki akar CEO lenni, és ez teljesen rendben van.
A 40-es években a sikernek számos arca van. Lehetsz egy szűk terület megkerülhetetlen szakértője, lehetsz projektvezető, aki a legkomplexebb problémákat oldja meg, vagy lehetsz vezető, aki embereket fejleszt. A közös pont a hatásgyakorlás. Ebben a korban már látni akarod a munkád eredményét.
A frusztrációt leggyakrabban az okozza, ha úgy érzed, a tevékenységed súlytalan. Ezért sokan mozdulnak el a profitorientált szférából a nonprofit vagy a társadalmi vállalkozások felé, vagy keresik a cégen belül azokat a projekteket, amelyek igazán hozzájuk passzolnak.
Ideális esetben a 40-es évekre már rendelkezel némi anyagi tartalékkal, ami lehetővé teszi a nagyobb kockázatvállalást.
A siker része, hogy már nem kényszerből dolgozol, hanem választásból. Ez a szabadságalap megléte óriási pszichológiai előnyt ad. Merészebben tárgyalsz, nemet mondasz a toxikus környezetre, és belefogsz olyan projektekbe, amikben hiszel.
A karrier coaching során ilyenkor gyakran a pénzügyi tervezést is bevonom a gondolkodásba, mert a szabadság alapja a tervezhetőség.
Kiindulópont:
Marci 41 éves munkavállaló egy marketing ügynökségnél. Tartalmakat ír, kampányokat optimalizál, riportál. Amióta az AI-eszközök megjelentek a mindennapi munkájukban, folyamatos bizonytalanság van benne azzal kapcsolatban, vajon mennyi ideig lesz még szükség arra, amit eddig ő csinált.
Tipikus csapda:
Amikor rossz helyen van a fókuszod
Szépen lassan elkezdett arra fókuszálni, hogy az AI mennyivel gyorsabban dolgozik nála, és ettől folyamatos összehasonlítási kényszerbe került. A fókusza fokozatosan áttevődött a tanulásról, az AI-al együtt történő növekedésről az önbizalomvesztésbe.
Fordulópont:
A coaching során világossá vált számára, hogy nem az AI jelenti a valódi problémát, hanem az, hogy a saját értékét kizárólag a végrehajtás sebességéhez kötötte. Amikor ezt felismerte, tudatosan elkezdte áthelyezni a fókuszát azokra a döntésekre és kontextusokra, ahol az AI önmagában nem működik. Ez érezhetően csökkentette a szorongását, és lehetővé tette, hogy nyugodtabban gondolkodjon a szakmai fejlődéséről.
Marci a későbbi visszajelzése alapján a coaching után kidolgozott egy szerep újratervezési tervet:
Ez alapján kiértékelt 10 már hosszabb ideje, azaz AI megoldások előtt is futó kampány utolsó 3 havi teljesítményét. Összeírta, hol kellett emberi döntés brief, előző tapasztalatok, stb., alapján. Ennek következtében tisztában látta azokat a területeket, ahol az AI-alapú megközelítés jobban teljesítette az általuk kitűzött konverziós célokat.
Ezután változtatott:
Ahogy a saját nélkülözhetetlen szerepe hétről-hétre tisztábbá vált, a bizonytalanság érzése is jelentősen csökkent, és ezáltal kezelhetőbb lett számára.
Nem tűntek el a kérdései, de már nem bénították le, sokkal inkább proaktív gondolkodásra késztették.
Kiindulópont:
Gábor 51 éves, 25+ év tapasztalattal. Az elmúlt 8 évben senior HR business partnerként dolgozott egy banknál.
Nem tudta pontosan megfogalmazni az okát, de hosszas rágódás után végül felmondott. Álláskeres közben jelentkezett be hozzám karrier coachingra. Jelentkezett különböző HR-es (nem vezetői pozikra), de nem hívják be. Egyre erősebb benne a gondolat: túl idős vagyok, átalakul a piac, nem biztos hogy igény van rám.
Tipikus csapda:
Olyan szerepekre jelentkezik, amelyek formálisan alacsonyabb szintűek. Mindeközben a HR-es tapasztalata, és a karrier coaching folyamán feltett kérdései és gondolkodásmódja számomra teljes mértékben vezetői szintet tükröznek.
Fordulópont:
A karrier coaching során a közös munkában világossá vált számomra, hogy Gábor álláskeresése mögött nem szakmai bizonytalanság, hanem szerepvesztés áll. A nem a vezetői pozíciók megcélzása valójában menekülés volt a korábbi terhelés elől, miközben a működése továbbra is vezetői szintű maradt. Ennek felismerése oldotta fel azt az ellentmondást, amely addig folyamatos feszültségben tartotta.
A gondolkodásmód váltása után tudatosabban lépett tovább:
A belső feszültség oldódott, és teret kapott a valódi, a személyes motivációnak teret adó stratégiai tervezés
Bár HR szakértőként és coachként hiszek a módszertan erejében, a szakmai tisztesség megkívánja, hogy kimondjuk: ez nem csodaszer, és nem való mindenkinek minden élethelyzetben. Vannak szituációk, amikor a coaching nemcsak hatástalan, de akár káros is lehet, ha eltereli a figyelmet a valódi, mélyebb problémákról. Fontos felismerni, mikor van szükséged más típusú segítségre.
Ebben az életpálya útvesztőben könnyű elveszíteni a fókuszt. Az alábbi csekklistát a teljesség igénye nélkül az idei év realitásaira szabtam.
Ezzel rendszeresen ellenőrizheted, hogy jó irányba tartasz-e, vagy sodródsz az árral.
Fordulj Hozzám Bizalommal,Díjmentes Első Konzultációt Biztosítok Számodra!
Kapcsolatfelvétel
A célok meghatározása már nem csupán annyit jelent, hogy leírod egy papírra, hol szeretnél tartani öt év múlva. A globális gazdasági bizonytalanság és a technológiai ugrások korában az örök célok többsége elavulttá vált, sőt, gyakran felesleges szorongást szülnek, főleg amikor az életkörülmények hirtelen megváltoznak.
Karrier coach-ként, és HR-tanácsadóként is azt látom, hogy az igazán sikeres emberek nem merev végcélokban, hanem rugalmas pályákban és tudáshalmazokban gondolkodnak. Az elérhető cél az, ami figyelembe veszi a jelenlegi piaci realitásokat, a te egyéni teherbírásodat és a folyamatos tanulás kényszerét.
Nem ígérhetem, hogy egy jól megfogalmazott cél automatikusan elhozza a sikert, de azt garantálhatom, hogy egy strukturált megközelítés segíthet elkerülni a felesleges köröket
A fókuszált tervezés során nemcsak azt kell tudnod, mit akarsz elérni, hanem azt is, hogy miről vagy hajlandó lemondani érte. Gondold csak végig, minden szakmai előrelépésnek ára van, legyen az szabadidő, kényelem vagy a megszokott biztonságérzet.
A tervezés első lépése az önaudit, azaz az önellenőrzés. Sokan hajlamosak külső mintákat követni, mert azt látják a közösségi médiában vagy a környezetükben, hogy bizonyos utak kötelezőek . Azonban a te utad csak akkor lesz fenntartható, ha a belső értékeidre épül. Vizsgáld meg a készségeidet, és különítsd el azokat, amelyek már holnap is értékesek, azoktól, amelyeket fejlesztened kell.
A célokat bontsd le negyedéves szakaszokra, mert egy éves távlatban szinte bármi, és annak a totál ellenkezője is megtörténhet 🫣. Amikor túl magasra teszed a lécet anélkül, hogy az alapokat lefektetnéd, a kudarcélmény elkerülhetetlen lesz. Reális cél az, amihez látod a konkrét lépéseket, és rendelkezel a végrehajtáshoz szükséges minimális erőforrásokkal.
Nem mehetünk el amellett, hogy a modern tervezési folyamatokat ma már digitális asszisztensek segítik. Sokan használják például az Open AI Chat GPT különböző AI alapú rendszereit arra, hogy piackutatást végezzenek vagy strukturálják a tanulási tervüket egy új szakterület eléréséhez.
Ez egy nagyszerű módja annak, hogy gyorsan juss információhoz, de ne felejtsd el: a döntést neked kell meghoznod. A mesterséges intelligencia adhat vázlatot, de a te egyéni kontextusodat, családi hátteredet és érzelmi kapacitásodat csak te ismerheted.
A technológia legyen eszköz, ne pedig a céljaid diktátora.
Én senior HR-szakértőként tudom, hogy a dolgok ritkán mennek pontosan a terv szerint. Ezért az elérhető célok mellé mindig kell egy B, vagy akár C terv is. Mit teszel, ha az iparágadban leépítések kezdődnek?
Mi van, ha a kiválasztott tanfolyam mégsem hozza meg a várt tudást? Az ellenállás nem azt jelenti, hogy sosem buksz el. Sokkal inkább abban rejlik, hogy a céljaidat úgy alakítod ki, hogy egy-egy pofon ne döntse romba a teljes szakmai identitásodat. Ez a fajta józan pesszimizmussal vegyített optimizmus a hosszú távú túlélésed kulcsa lehet.
Az egyik legnehezebb harc, amit megvívunk, az nem a konkurenciával, hanem a belsővé tett elvárásokkal zajlik. Gyakran azon kapjuk magunkat, hogy olyan elismerésekért hajtunk, amik valójában nem is tesznek boldoggá, csak a szüleinknek, a barátainknak vagy a társadalmi normáknak akarunk megfelelni.
Ez a kettősség, a belső igény és a külső nyomás, óriási feszültséget generál, ami hosszú távon teljes kiégéshez vezethet. Fontos tisztázni, hogy a környezeted elvárásai általában a saját félelmeikből vagy tapasztalataikból fakadnak, és semmi közük nincs a te aktuális lehetőségeidhez vagy vágyaidhoz.
Tapasztalataim alapján az emberek jelentős része mások életét éli a munkahelyén is. Csak sokkal később, néha évtizedek után jönnek rá, hogy a siker amit elértek, valójában egy másik embernek való megfelelési kényszer volt.
Mi az, ami számodra fontos?
A megfelelési kényszer sokszor álcázza magát ambíciónak. Amikor csak azért akarsz előléptetést, mert ebben a korban már illene, vagy mert a volt osztálytársaid már mind vezetők, lehet, hogy nem a saját utadat járod. A külső nyomás felismerése az első lépés az érzelmi függetlenedés felé.
Kérdezd meg magadtól: ha senki nem látná a pozíciódat a LinkedInen, és senkinek nem kellene beszámolnod a fizetésedről, akkor is ezt a munkát választanád?
Ha a válasz nem, akkor a motivációd kívülről érkezik, ami egy rendkívül törékeny állapot.
A hitelesség az új fizetőeszköz, és aki nem önazonos önmagával, azt a piac hamar ki fogja vetni magából.
Sokan küzdenek azzal, hogy a családjuk nem érti a modern életpályákat. Miért nem maradsz egy biztos helyen? Hangzik el gyakran a kérdés.
Ilyenkor fontos megérteni, hogy ők aggódnak érted, de a tanácsaik egy letűnt korszak szabályain alapulnak. A te felelősséged, hogy kedvesen, de határozottan meghúzd a vonalat. Nem kell mindenkinek megmagyaráznod a döntéseidet, elég, ha te magad tisztában vagy azzal, miért hoztad meg őket. A szakmai autonómia valahol ott kezdődik, ahol el tudni engeded a vágyat, hogy mindenki helyeselje az utadat.
Hogyan mérd a saját sikeredet? Ne csak a számokban gondolkodj.
A belső mérce tartalmazhat olyan elemeket is, mint a tanulási görbe meredeksége, a mentális egészséged állapota, vagy az idő, amit a szeretteiddel tölthetsz. Ha a saját elvárásaidat ezekre az alapokra helyezed, sokkal stabilabb maradsz a piaci ingadozások közepette is. A siker nem egy fix pont, hanem egy egyensúlyi állapot, amit nap mint nap újra kell kalibrálnod a változó körülményekhez mérten.
| Helyzet | Mi történik ilyenkor tipikusan? | Mi a tipikus csapda? | Lehetséges megközelítés |
|---|---|---|---|
| Merre tovább? A döntési kényszer dilemmája | A munkaerőpiac gyorsan mozog, a szabályok folyton változnak, és a sok opció nem szabadságot, hanem zajt csinál. Nehéz eldönteni, hogy irányt tarts vagy újratervezz. | Túl sok gondolkodás, túl kevés tesztelés: “majd ha teljesen biztos leszek, lépek”. Közben telnek a hónapok, és nő a szorongás. | 90 napos kísérleti terv: 1 cél-irány + 3 mini-próba (beszélgetés, projekt, kurzus). Hetente 1 óra visszanézés: mi adott energiát, mi vitt el. |
| Munka vs. karrier: feladatszintű sodródás | A napi teendők elvégzésre kerülnek, de a jövőbeli pálya nem épül. A hét elmegy operatív módban, és nincs stratégiai réteg a működésedben. | Csak rövid távú optimalizálás: több feladat, gyorsabb végrehajtás, még több meeting. Látszólag produktív, de hosszú távon még fáradttabbá tesz. | Vezess heti 2 sávot: (1) bevétel fenntartása (2) jövő-építés. A jövő-építés sávban készíts 1 portfólió-elemet/hónap (esettanulmány, új pozik szűrése, állásinterjú felkészülés). |
| AI pánik: Nem fogok kelleni érzés | Új eszközök jönnek, feladatok átalakulnak, és könnyű úgy érezni, hogy a technológia elveszi a munkád értelmét vagy a biztonságot. | Homokba dugni a fejet, vagy pánikból mindent egyszerre tanulni, egyik sem megfelelő megoldás, mert mindkettő szétveri a fókuszt. | Az AI-t eszközként kezeled. Nem a sebességben, inkább a kontextusban pozícionálod magadat. Tudatos fókusz az emberi hozzáadott értékre, vizsgáld meg, hogyan működj együtt az AI-jal. |
| Kompetencia vs. értékem: Mi az én piaci értékem? | A tudás gyorsabban avul, és nem elég “jó vagyok benne”. A piacképesség a készségek csomagolásán, kombinációján és láthatóságán múlik. | Egyetlen, szűk eszközre építeni mindent (csőlátás), vagy csak tanulni, de nem bizonyítani. | Nem újabb készségek utáni hajsza, sokkal inkább egy világos szakmai pozíció kialakítás. A már meglévő tudásod tudatos csomagolása. Ne akarj mindent tudni, tanuld meg magadat képviselni. Kompetenciáid összekapcsolása, mintsem bővítése. |
| Kapcsolati tőke: Amikor nem az önéletrajzod ment meg | A lehetőségek gyakran ajánlásokon, bizalmi körön és szakmai közösségeken keresztül jönnek, nem hirdetésből. | Networkinget csak bajban kezdeni, vagy felszínes kapcsolatgyűjtésre váltani (névjegykártya-gyűjtés). | Heti 1 minőségi kapcsolat: 15–20 perc beszélgetés, konkrét kérdéssel. Havonta 1 “hídépítés”: hozz össze két embert, akik értékesek lehetnek egymásnak. |
| Csapdában érzem magam egy stabil helyen | Kifelé rendben van (fizu, rutin), belül motiváció nulla, gyomorgörcs. A munka inkább túlélés, mint fejlődés. | Hirtelen felmondás terv nélkül, vagy passzív tűrés kiégésig. | Menekülési terv 3 sávban: pénzügyi tartalék / készségfejlesztés / kapcsolatépítés. Csak akkor válts, ha van pálya-opció + minimum X hónap tartalék. |
| Elmaradt előléptetés: Igazságtalanság érzése | Jó teljesítmény mellett más kapja a lehetőséget, és megjelenik a frusztráció, cinizmus, minek teperni? érzés. | Passzív-agresszió, pletyka, csendes visszahúzódás — közben romlik a láthatóság és az érdekérvényesítés. | Kérj konkrét, mérhető visszajelzést: “Mi hiányzott pontosan?” Ha nincs út, készíts 8 hetes “kifelé nézés” tervet: célcégek, bérsáv, pályázati csomag. |
| Imposztor érzés: Új szerepben | Új pozícióban természetes a tanulási görbe, de belül azt érzed: mindjárt kiderül, hogy nem vagyok elég. | Túlkompenzálás (éjjel-nappal munka), miközben nem kérdezel és nem tisztázol elvárásokat. | 30 napos lista: top 10 folyamat/ember/döntési pont. Heti 1 tisztázó beszélgetés: “mi a siker definíciója itt?” Kérdezz korán, kicsiben. |
| Kiégés jelei: Amikor nem elég pár nap szabadság | A pihenés sem hoz vissza: érzelmi eltávolodás, fókuszromlás, fizikai tünetek, és a munkához kapcsolódó állandó feszültség. | Még jobban megnyomom üzemmód + digitális zaj. A test jeleit bagatellizálod, míg be nem áll a leállás. | Tudatos „nem”-ek a látszólag sürgős kérésekre. Energia átcsoportosítása hosszabb távon megtérülő munkákra. Heti döntési pont: mi épít, mi csak lefoglal. |
A hideg megkeresés, vagyis a mára már magyarországon is terjedő úgynevezett cold outreach művészete alapvető készséggé vált minden tudatos építkező számára. Azonban van egy óriási különbség a tolakodó spam és a profi kapcsolatfelvétel között.
Sokan azért félnek megszólítani vadidegeneket, mert attól tartanak, hogy elutasítják őket vagy zavaróak lesznek. Valójában a legtöbb szakember szívesen segít, ha azt látja, hogy a megkeresés tiszteletteljes, lényegre törő.
A bizalom kiépítése időt vesz igénybe, és egy vadidegentől kért tanács akár az első lépés is lehet egy hosszú távú mentori kapcsolat felé. A titok abban rejlik, hogy ne szívességet kérj, hanem mutass őszinte érdeklődést a másik munkája iránt. Ha valaki látja, hogy elvégezted a házi feladatodat és ismered az eredményeit, sokkal nyitottabb lesz egy tízperces beszélgetésre vagy egy rövid válaszra.
Az emberek imádnak beszélni a sikereikről és a tapasztalataikról. Ha úgy fordulsz hozzájuk, mint aki tanulni szeretne tőlük, az egyfajta elismerés a számukra. Fontos azonban, hogy ne raboljuk az idejüket. A leveled legyen rövid, maximum 3-4 mondat.
Tisztázd, ki vagy, miért pont őt kerested meg, és mi a konkrét kérdésed. Kerüld az általános megfogalmazásokat, mint a szeretnék kicsit beszélgetni a szakmáról . Ehelyett kérdezz valami specifikusat például: Láttam a legutóbbi projektedet az automatizációról, és érdekelne, hogyan kezeltétek a kezdeti ellenállást a csapaton belül. Ez mutatja, hogy komolyan gondolod a megkeresést.
Nem mindegy, hol találod meg a kiszemelt szakértőt. A LinkedIn , és a közvetlen szakmai környezeted továbbra is a legalkalmasabb felület erre, de a szakmai fórumok vagy a szubjektívebb, iparágspecifikus platformok is működhetnek.
Nézd meg, hol aktív az illető. Ha rendszeresen posztol, reagálj a tartalmaira néhány alkalommal, mielőtt közvetlen üzenetet küldenél. Így már nem leszel számára teljesen ismeretlen arc, amikor a postaládájában landolsz. A fokozatosság csökkenti a visszautasítás esélyét és növeli a válaszadási kedvet.
Fel kell készülnöd arra, hogy sokan nem fognak válaszolni. Ez nem ellened szól, az emberek elfoglaltak, elfelejtik, vagy egyszerűen túl sok üzenetet kapnak.
Ne vedd a szívedre! Ha két hét után sem érkezik válasz, egyetlen, rendkívül udvarias emlékeztető még belefér, de ha arra sem reagálnak, engedd el a dolgot. Mindig legyen több vasad a tűzben. A kapcsolatépítés statisztikai játék is: minél több minőségi megkeresést indítasz, annál nagyobb az esélye, hogy értékes válaszokat kapsz.
Gyakori tévhit, hogy a networking csak az extrovertáltak játszótere, ahol a hangos fellépés és a szünet nélküli csevegés hozza meg a sikert. Introvertáltként valójában hatalmas előnyöd lehet a kapcsolatépítésben, ha a saját erősségeidre támaszkodsz: a mély megfigyelőképességre, az aktív hallgatásra és a minőségi figyelemre.
Míg az extrovertáltak gyakran csak a felszínt karcolgatják sok emberrel, te képes vagy valódi, mély szakmai kapcsolatokat kialakítani kevesebb, de relevánsabb személlyel. Ne akard magadra erőltetni a partiarc szerepét, mert az hiteltelen lesz és rettenetesen lefáraszt.
A networking mára már sokkal inkább a relevanciáról és az értékteremtésről szól, mint a puszta névjegykártyaosztogatásról. Használd ki az online tér adta lehetőségeket az első lépések megtételére, ahol van időd átgondolni a válaszaidat és nem kell azonnali, szellemes reakciókkal előállnod. A siker titka számodra az előkészületben és a célzott jelenlétben rejlik.
Ha mégis élő eseményre mész, ne az egész teremet akard meghódítani. Tűzz ki egy apró célt: beszélj két új emberrel. Ez kezelhető és nem okoz pánikot. Készülj előre nyitó kérdésekkel, amik nem igényelnek nagy erőfeszítést, de elindítják a beszélgetést.
Mi hozott el erre a konferenciára? vagy Melyik előadás volt számodra a leghasznosabb ma? . Amikor a másik fél beszél, te pedig figyelsz, máris szimpatikus leszel, mert az emberek imádják, ha valaki valóban odafigyel rájuk. Az introvertáltak ebben verhetetlenek.
Használd a blogolást, a szakmai kommentelést vagy a hírleveleket arra, hogy megmutasd a tudásodat. Ez egyfajta passzív networking : te közzéteszed a gondolataidat, és az emberek találnak meg téged. Így mire eljutsz egy személyes találkozóig, akár már lehet is egy közös pont, amiről beszélgethettek, és nem kell a nulláról kezdened a bizalomépítést. Az introvertáltak számára az aszinkron kommunikáció, főleg amikor nem egyszerre zajlik a párbeszéd, ez a legbiztonságosabb és leghatékonyabb eszköz.
Figyeld meg, mikor és mitől merültél le. Ha egy szakmai eseményen már nem tudsz odafigyelni, nyugodtan menj haza. Nincs értelme erőltetni, mert a fáradt, feszült jelenlét többet árt a megítélésednek, mint a korai távozás.
Tervezz be pihenőidőket a nagy társasági események után, és ne érezz bűntudatot azért, mert szükséged van a magányra a töltődéshez. A tudatosság ezen a téren megóv a szociális kiégéstől.
Vágjunk Bele!
Végezetül ajánlok a figyelmedbe néhány tippet
Kapcsolatfelvétel
Őket már sikeresen támogattam:
...és őket is:
Fordulj Hozzám Bizalommal,Díjmentes Első Konzultációt Biztosítok Számodra!
Váltanál?
Kapcsolatfelvétel
Testreszabott HR megoldások, a stratégiai tanácsadástól a kiszervezett HR folyamatokon át a munkáltatói márkaépítésig.
Személyre szabott karriertámogatás a sikeres előrelépéshez. Legyen szó karrierváltásról, önéletrajzírásról, vagy interjú felkészítésről.